2010. ápr. 11.

Ami eddig kimaradt - Ars Poetica

Mikor ezt a blogot indítottam, a "Magamról" címke alá ezt írtam:
"Fejemben ezernyi ötlet kavarog, s egy cél, melyhez tudásomat, illetve technikámat még tökéletesíteni szeretném, hogy igazán felnőjek hozzá."

Ezt szeretném ebben a bejegyzésben kifejteni.

Amikor februárban újrakezdtem a drótékszer készítést, akkor rengeteg honlapot, blogot bejártam, nem győztem betelni az elém tárult szépségekkel, számomra eddig ismeretlen drótos technikákkal, stílusokkal. Találkoztam egyszerű, letisztult formákkal, barokkos befoglalásokkal, gyöngyösebbnél gyöngyösebb csodákkal, nagyon bonyolult, szinte kilónyi fémet magában hordozó pazar díszítésekkel, kelta, arab, retro, s ki tudja még mennyi stílussal.

Viszont mindeközben valami hiányérzetem is támadt. Kerestem, de alig 1-2 alkotónál találtam alig néhány darabot csak belőle. A magyarosat. Pedig annyira kézenfekvő a ma is oly sok formában feltűnő motívumainkat feldolgozni ebben a technikában! Igaz, a kelta stílus -közös gyökereinknek hála- nagyon közel áll a miénkhez. Akár a dallamvilágunk. Sok hullámos, kacskaringós, csiga motívumot, melyeket azoknál az ékszereknél láttam, megtalálhatunk pl. honfoglalóink hagyatékában is, de igazán magyaros a drótékszerek világában tényleg alig akadt. Legalább is itt a neten.

A véletlenekben meg nem hiszek. Mikor rájöttem, mi hiányérzetem oka, pont aznap este találtam rá Bardócz Éva blogjára (http://magyarmotivum.blogspot.com/), melyben játékra, alkotásra hív bennünket. Legyünk profi, vagy amatőr művészek, régi motívumainkat használjuk fel a munkáinkban, s küldjük el a fényképét neki.
Aznap este még Borbás Mária műsorában is épp régi motívumainkról volt szó... S végleg összeállt bennem a kép. Ezt az utat szeretném járni! Szeretném a máshol fellelhető, használt motívumokat, továbbgondolni, „drótosítani”. A "Násfa" névválasztásom is erre utal, melyet egy néprajzos rokonom ajánlott számomra.
Igaz, a továbbiakban nem fogok csak ebben alkotni, de mindenképp egyre többször merítek abból a kincsből, melyet elődeink örökül hagytak ránk.

Régi motívumaink bennünk vannak. Mondhatni a génjeinkben. Gazdagítanak a szépségükkel, mélyítenek jelentésükkel, ugyanakkor foglalkozni, körbevenni magunkat velük gyógyító hatású is. Hiszen ezen a felfedező úton a gyökereinkkel találkozunk, kikerülhetetlen, hogy jobban megismerjük múltunkat, így segít megérteni jelenünket, s talán szebbé tenni a jövőnket.

2 megjegyzés:

  1. Szuper otlet!!
    Jo latni olyan alkotot, aki nem a 'kulfoldot' akarja hazahozni, hanem a hazait tovabb adni!
    Szegenynek szegeny nep a magyar, de azert sok mindenben nagyon gazdagok vagyunk, pl. a magyar nyelv, a tortenelmunk, a kulturank. Jo, hogy itthon meg tudod talalni az ihletesed forrasat!
    :)

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm a soraidat és örülök, hogy vannak hozzám hasonlóan gondolkodók!

    VálaszTörlés